“Minden kutatóra és médiumra igaz, hogy a saját narratívájához választ adatokat.” – olvasom egy hozzászólásban.
Miről is van itt szó? A mazsolázgatás vagy „cseresznyézés” nevű jelenség arról szól, hogy olyan adatokat szívesen előnyben részesítünk, amik alátámasztják az álláspontunkat, míg az ezzel ellenkező adatokat sokszor figyelmen kívül hagyjuk.
„Állításodat önkényesen, a cél érdekében összeválogatott vagy más módon túlságosan leszűkített mintahalmazzal próbáltad meg igazolni, amikből azonban a számodra nem kedvező vagy a következtetésednek potenciálisan ellentmondó elemeket, eseteket eleve kizártad, vagy legalábbis nem vetted figyelembe. Példa: Telefonos közvéleménykutatásunk kimutatta, hogy a lakosságnak ma már 100%-a rendelkezik telefonnal.” https://a.te.ervelesi.hibad.hu/mazsolazgatas
Ennek a jelenségnek a hátterében nemcsak lustaság vagy manipulációs szándék állhat. Egyszerűen az ösztönös gondolkodásunk szeret hatékony lenni, s energiát spórolni nekünk. Néha a kárunkra. A tudatos kutató kételkedik és a saját feltevését is megpróbálja megcáfolni. Viszont ha valamivel sokat foglalkoztunk már, akkor gyakori jelenség, hogy nem tudjuk kellő függetlenséggel megítélni a saját munkánkat (mert már túl sok energiát fektettünk bele). Ilyenkor jól jön egy pártatlan, külső nézőpont és visszajelzés.
Na de vissza az állításhoz: ez minden kutatóra biztosan nem igaz. Sőt, kifejezetten sok ember tesz napjainkban azért, hogy a gondolkodásunkat befolyásoló tényezők egyre ismertebbek legyenek. A tudományos kutatás meg egyre átláthatóbb és hitelesebb. Csak két példát említve:
- https://opendatascience.com/
- https://ods.ai/
Ha jobban megértjük a gondolkodásunkat, akkor nemcsak a saját életünket, hanem az egész szakterületünket, közösségünket és a társadalmat is sokkal jobban tudjuk szolgálni.
Ajánlom a többi érvelési hiba megismerését… és elkerülésük gyakorlását is: