Tegnap reggel csináltunk Gáspárral egy coach ülést. Gáspár túlteljesítette minden elvárásomat. Több évtizedes beragadt belső csoportdinamikámat oldottunk fel egy órácska alatt, hogy a végén a belső szereplőim egymás nyakába borulva gyönyörködtek az új együttműködésben.

Izgalmas tapasztalat, hogy Gáspár nem megmondja hogyan oldjam meg a problémáimat, hanem a hatékony kérdéseivel oda vezeti a figyelmem magamban, ahol eleve tudom, hogy mi a megoldás. Mindezt olyan elfogadó, támogató hangulatban teszi, hogy még a halvány ötleteimet is lelkesítő akciótervekké alakítjuk, amiket alig várok, hogy megvalósítsak.

„Sejtettem, hogy nem véletlenül kapcsolt újra össze bennünket egy közös levelezés. Aztán ahogy felajánlottad, a beszélgetést bizalommal el is fogadtam. Segítő kérdéseiddel, őszintén szembefordultam magammal, hogy konkrét cselekvésbe kezdjek. Felemelő volt, hogy olyan problémáról is beszélhettem, amivel kapcsolatosan a környezetem nem ért meg, mégis fontos számomra. Az az érzésem, hogy új típusú munkák vannak születőben, mert változik a világ, változnak az igények, és én most a saját tevékenységemet teremtem elő. Végre abban a munkában szeretnék kiteljesedni, amiért születtem és örömöm is van benne. Hálásan köszönöm Gáspár a segítségedet.”

Mit is jelentett nekem a közös munka Gáspárral? Annyi sok minden történt a pár alkalom alatt és között, hogy nehéz röviden megfogalmazni.

Első és legfontosabb változás az életemben az volt, amikor Gáspár rávilágított arra, hogy mennyi mindent értem el eddig az életemben, a tanulásnak köszönhetően. Nehezen vettem észre eddig, hogy mit is csináltam a sok év alatt, hány embernek segítettem a munkáját és soha nem vesztettem el a jókedvem, pozitív szemléletet. A másik nagy lépés a házi-feladat elkészítése kapcsán a magam által felállított sorrendek, elképzelések leírását követően, tisztult a kép saját magammal kapcsolatban. Elkezdtek leomlani a láthatatlan falak és más szemszögből megközelítve látva a jelen pillanatot és ami akadálynak tűnt korábban az már megvalósíthatóvá látszott.

Egy példát szeretnék ide hozni konkrétan: felmondási időmet töltöttem, munkát kerestem, de minden áron olyan helyre szerettem volna menni ahol az angol nyelvet használni kell, mert egyik félelmem az volt, hogy elfelejtem amit megtanultam. nem jöttek olyan ajánlatok ami a korábban felállított álom munkahelynek megfeleltek volna. Mit tegyek? Engedd el az angolt….és hagyd, hogy a többi feltétel teljesülhessen.

Ma már úgy érzem, hogy álmaim munkahelyét találtam meg, álom kollégákkal és vezetőkkel. Angol nyelvet nem kell használni, de a tv. csatornákon keresztül szinten tudom tartani és nincsenek félelmeim, hogy mi lesz ha elfelejtem… mert tudom, hogy mindig van megoldás. Hálát adok a jó istennek, hogy a sors a legmegfelelőbb időszakban sodorta felém Gáspárt. A munkája nagyon sokat segített, az utókövetése és érdeklődése a sorsomról szintén.

Ajánlom mindenkinek, aki valamilyen akadályt nem tud feloldani, vagy nem ismeri, látja saját magát rendesen, mert Gáspár megtalálja a módját és segít meglátni magunkat és megtalálni a kivezető utat. Bizalom és őszinteség ami segítette a munkát Gáspárral, de azt a minőségi változást ami beállt az életembe, nehéz leírni, vagy elmondani. Látni kell!

Gáspárral eltöltött rövid idő alatt – az ő segítő, “provokáló”, rávilágító kérdései hatására – több felismerésem is akadt a témánkkal kapcsolatosan. Az általam is csak érintőlegesen ismert emberektől elvártam, hogy alapos, megfontolt és igazságos döntést hozzanak velem kapcsolatban, miközben az elmúlt évek alatt csak néhány mondatot váltottunk. Az ő ismereteik csak néhány erősen szűrt információs csatornából származnak, nincsenek közös élményeink, tapasztalataink egymásról. Egy-egy embert könnyen beskatulyázunk az előítéleteink, vagy mások szubjektív véleménye alapján. Ennek feloldására tett erőfeszítések segítenek a tisztább látásban, a kialakult kép finomításában. Tervezek közös programokon való részvételt, hosszabb őszinte beszélgetéseket, hogy jobban megismerjük egymást.
– A kialakult szituációt kiváltó – általunk sérelmezett, nem akceptálható – okot követően rá kellett döbbennem, hogy ugyanolyan hibás döntéseket hoztam. Ez elég elgondolkodtató és szembesítő érzés. “Ne ítélj, hogy ne ítéltessél…” és “Más szemében a szálkát…” esete.

Köszönöm az eddigieket, hamarosan folytatjuk!

Tőled, általad tanultam meg:
- szabad (elsősorban általunk beiktatott) korlátok nélküli gondolkodásmód és a korlátlan lehetőségek tudata
- azt, hogy az innovatív gondolkodás nem kerül plusz energiába
- az előrelátás képességének fontossága
- versenyszellem ellenfelek nélkül
és még sorolhatnám!

Egy olyan egyedülálló tudatminőséget adsz az életemhez, amiért őszintén hálás vagyok.